Dél-kelet Baranyai Református Gyülekezeti Kiskör honlapja - www.delkeletbaranyairefkiskor.ref.hu
Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. (Jeremiás 29,11)


BÓLY - BABARC - BELVÁRDGYULAI REFORMÁTUS TÁRSEGYHÁZKÖZSÉG - A gyülekezet története



A GYÜLEKEZET TÖRTÉNETE

A kezdetek
A gyülekezet 1947. szeptember 28. napján alakult meg a Felvidékről áttelepített magyar református, a Tiszántúlról és a Kárpát-medence különböző területeiről az akkori Németbóly községbe, ma Bóly városba települt családok és református személyek tagjaiból. A gyülekezet a Babarc községben működő ősi református gyülekezet fiók gyülekezete címen működött 1962. április 14-ig, ahol Székely Sándor, mint délvidéki menekült lelkipásztor szolgált. A bólyi gyülekezet tagjai 1951-évben határoztak úgy, hogy társulnak a babarci anyaegyházzal, így a továbbiakban, mint Babarc-Bóly társ egyházként működött, közös lelkipásztoruk a Babarcon székelő Székely Sándor szolgálatával.

A gyülekezet megalakulásának napján tagjainak létszáma 243 személy volt. 1948 év tavaszán újabb családok érkeztek Csehszlovákiából, így a gyülekezet tagjainak száma növekedett. Majd a következő egy-két évben is érkeztek, vagy elköltöztek egyes családok. Ennek oka az volt, hogy főképpen a szétszakított családok és rokonságok igyekeztek együtt élni a szülőkkel, testvérekkel, rokonokkal. Az 1950-1960 évek között alakult ki a gyülekezet tagjainak állandósuló száma 247 személlyel. Természetesen voltak elhalálozások és születések, de a létszámot lényegesen nem változtatta, mert volt annyi újszülött, mint ahány elhalálozott személy. Németbólyban ezidőtájt református templom nem volt, mert lakosainak nagyobb része római katolikus volt, csak néhány evangélikus család és egy-két református személy élt itt, akik vegyes házasság címen költöztek ide, vagy munkahelyen dolgozó reformátusok voltak. Az új gyülekezet istentiszteleteit ezért az Erzsébet téri római katolikus iskola (ma Erzsébet Vigadó) egyik tantermében tartották meg 1948 év tavaszáig.

Ekkor a Baranya Megyei Földnyilvántartó Hivatal juttatott az akkori törvények szerint a gyülekezet részére nagyobb méretű családi házat, melyet belsőleg átalakítva, a gyülekezetnek lett helye istentiszteleteit és egyéb egyházi összejöveteleit meg tartani, továbbá lelkipásztori lakást is biztosítani. Lelkipásztori javadalmazás céljára 15 katasztrális hold szántóföldet, kántori javadalmazásra 10, egyházfi javadalmazásra 5, összesen 30 katasztrális hold szántóföldet, melyet az államosítási törvény alapján, vissza is kellett ajánlani a Magyar Állam javára, mert az egyházaknak nem lehetett földbirtok tulajdona. Kivétel volt a törvény alól az imaház és lelkipásztori lakás céljára kapott épülete, a hozzátartozó telekkel együtt, továbbá temető céljából használt terület.

A község vezetősége úgy jelölte ki a temető helyét, hogy a gyülekezet presbitériuma, azt a helyet nem fogadta el, ezért más helyet kellett találni. Végül a római katolikus temető mellett, a Batthyány-Montenuovo-Mauzóleum mögöttes területén lett a református temető kialakítva. A község lakossága lassan közeledett egymáshoz. Egymást megismerve, elfogadva a vallási és nemzetiségi különbségeket, új élet indult a közös jövő megteremtése érdekében.

1951 évben elkészült az imaterem bútorzata is, a gyülekezet tagjai által összeadott székek és egyéb ülő alkalmatosságok helyett, a negyedi templom bútorzatának kicsinyített változatában. A gyülekezet működése, az adott lehetőségekhez viszonyítva, megfelelőnek minősíthető. Az istentiszteleteken mind a felnőtt, mind a fiatalkorúak, nagy számban vettek részt.

1950 évi választások eredménye után, a győztes baloldali párt, (MDP) programja a tanácsi rendszer megteremtése volt Az új államhatalom, erős nyomást gyakorolt az egyházakra, így a református egyházra is. Tiltotta az iskolákban a hittan oktatást, a szülőknek is tiltva volt gyermekeiket vallásos nevelésben részesíteni. A vallásos szülők, távolabb lakó rokonokhoz, ismerősökhöz vitték gyermekeiket az egyházi törvények szerint kötelező sákramentumok felvételében részesíteni. Pl. (keresztelés, konfirmáció, úrvacsoravétel, egyházi esküvő.) A megszorítások miatt, nem volt népszerű a lelkészi tevékenység, sok lelkipásztor cserélte fel hivatását polgári munka végzésével. A protestáns egyházakban elfogadóvá tették a nők számára a lelkipásztori tevékenységet, ezért ha nem is bőségesen, de volt elegendő lelkipásztor ott, ahol erre a gyülekezet igényt tartott. Így volt ez a bólyi gyülekezetben is. Ha csökkent is a templom látogatottsága, a szilárd magja mindig megmaradt a gyülekezetnek. A nehéz időkben, ha volt is néha kisebb belső viszálykodás, törés, szakadás nem gátolta a folyamatos hitéletét a gyülekezetnek.

A rendszerváltozásig
1976 év őszén került női lelkipásztor a gyülekezet szolgálatára Boruss Mária fiatal végzett teológus személyében. Felszentelve még nem volt, de olyan szinten végezte szolgálatát, mint egy idősebb, tapasztaltabb lelkipásztor. Felszentelése rövid időn belül, Kecskeméten történt, együtt a többi végzett teológussal, amely után már kiszolgáltathatta az egyház sákramentumait önállóan. Addig az ideig azonban a Mohácson szolgáló Szabó Imre lelkipásztor végezte helyette ezeket a szertartásokat, mint felügyelő lelkipásztor. Boruss Mária hamarosan népszerű lett nem csak a gyülekezet tagjai számára, hanem a község lakossága között is. Szolgálati idejének kezdetén, kapcsolatba lépett a helyi római katolikus gyülekezet lelkipásztorával, megállapodtak a két gyülekezetet egymáshoz közelítő alkalmak keresésében. Közös társasutazásokon vettek részt országjáráson. Látogatás címén Csehszlovákiába is együtt utaztak megtekinteni, hogy honnét települtek Bólyba a Felvidéki magyar családok. Erdélybe két alkalommal is voltak. Amikor a Történelmi Egyházak meghirdették az évenként, január hónapján megtartandó ökumenikus ima hetek megtartását, azóta mind a mai napig felváltva tartják egymás templomaiban. A közös istentisztelet után, a gyülekezetek lelkipásztorai és világi vezetői, terített fehér asztali vacsora közben és után beszélgettek közös gyülekezeti témáikról.

Majd a Baranya Megyei Református Egyházmegye, mint főhatóság, 1989 év február hónapjában, Hollandiába rendelte továbbképzés és nyelvismeret elsajátítása céljából két évre esetleg, kissé hosszabb időpontig való ott tartózkodásra.

Hazatérése után, a nagyobb létszámú siklósi gyülekezetben szolgált, mert hosszabb távolléte miatt, a társegyházközségeket és szórványokat nem lehetett kisegítő lelkipásztorokkal, megfelelő módon működtetni, mert a rendszerváltás után, beindult az iskolai hittan oktatás, így szükség volt állandó lelkipásztort szolgálatba állítani.

A 90-es évek első fele
1991-92 évben, a tetőre épült egy fából készített torony és egy harangot is vásárolt a gyülekezet. De egyre több lett az üres ülőhelyek száma. A rendszeresen résztvevő személyek közül egyre kevesebben vettek részt az istentiszteleteken. Ennek következménye az lett, hogy a lelkipásztor váratlanul eltávozott a gyülekezetből. A presbitérium arról értesült, hogy a siklósi gyülekezetben szolgáló előző lelkipásztornő, távozni készül Siklósról. A gyülekezet gondnoka értesítette az Egyházmegye esperesét az eseményekről és kérte, hogy személyesen tartson vizsgálatot és segítsen egy lelkipásztort szolgálatba állítani rövid időn belül. Az esperes úr eleget is tett a kérésnek és a kérelem utáni első vasárnapon személyesen jött az istentiszteletet megtartani. Annak befejezése után a presbitereket megkérte, hogy maradjanak ott egy rövid beszélgetésre. A presbiterektől kérdezte hogy mivolt a szolgáló lelkipásztor hirtelen eltávozásának az oka, mert neki előzőleg kötelezően bejelentette távozási szándékát, de hallani szeretné az ő véleményüket is a távozás okáról. Majd megkérdezte, hogy a Siklósról távozni készülő lelkipásztornőt javasolja vissza választásra Bólyra, vagy a presbitérium felad egy hirdetést az állás betöltésére, amelyre lesznek jelentkezők, de a hivatalos eljárás, úgy hosszabb időt vesz igénybe. A gyülekezet gondnoka, rövid gondolkodási időt kért, hogy néhány napon belül összehívja a presbitereket egy megbeszélésre, ahol döntést hoznak a két lehetőségről. Az eredményről azonnal értesíti az esperes urat. A beszélgetés során, elhangzott egy kérdés, amely azt indokolta, hogy először meg kellene kérdezni a lelkipásztornőt, hogy hajlandó lenne e visszatérni a bólyi gyülekezetben végzendő szolgálatra. Ezért önként jelentkező küldöttség alakult, akik még azon a napon, két személyautóval, nyolc presbiter a gyülekezet gondnoka és helyettes gondnoka, mint a gyülekezet hivatalos képviselői, felkeresték Siklóson Boruss Mária lelkipásztornőt és rövid üdvözlő beszélgetés után a küldöttség legidősebb tagja Décsy Lajos tiszteletbeli gondnok, presbiter, kérdezte meg a lelkipásztornőt, hajlandó lenne ismét a bólyi gyülekezetben és társ gyülekezetekben szolgálni. Rövid gondolkodás után a lelkipásztornő válaszolt a kérdésre. Igen de csak abban az esetben, ha a bólyi lelkészlakás át lesz alakítva megfelelően használatos célra. Feltételeit elfogadva 1994. március 15-én kellett szolgálatát megkezdeni. A küldöttség ezután távozott, majd elkezdődött a lakás át alakítása, újra meszelése, padlózat felfestése, az ajtók és ablakok hibáinak kijavítása és az egész lakásban általános nagytakarítás a munkálatok befejezése után. A megállapodás szerint pontosan megkezdte szolgálatát második alkalommal is Boruss Mária lelkipásztornő, mint Bóly-Belvárdgyula-Babarc Társegyházközségek és szórványaik lelkipásztora.

Több felnőtt, gyermek és fiatal járt az istentiszteletekre, a hittan oktatásra. Újraindult a hetente tartott esti bibliaórákon való részvétel, a gyermekek nyári táboroztatása, társasutazás gyermekek és felnőttek számára.

Templom építése és imaház vásárlása
Majd meg történt a gyülekezet megalakulásának ideje óta várt esemény, hogy eleget téve az Isten által elrendelt ígéret szerint, Hajlékot építsenek számára, az Ő neve imádására és tiszteletére, mert azokkal együtt lakozik mindörökké.

1994 év karácsonyának estéjén, az imaházban felállított fenyőfa alatt elhelyezett ajándékcsomagok között, ott volt a láthatatlan csomag, melyet a Mindenható Isten ajándékozott a gyülekezet számára. Jézus születésének ünnepén, a képzeletbeli jászol mellett volt a gyülekezet által építendő templom gondolata is, csak fel kellett építeni.

1995 év első napjaiban született döntés a templom felépítéséről. Ez az év volt az előkészület éve. Területszerzés alkalmas helyen. Adományok gyűjtése, építési vállalkozó, építési engedély beszerzése, tervek elkészítése, a szükséges anyagok beszerzése, szakképzett építő iparosok keresése a különböző szakmunkák végzésére és szükséges létszámú segéd munkaerő és segédeszközök, gépek kölcsönzése vagy bérlése. Majd a megszerzett területnek a tereprendezése után, az alapozás helyének gépi és kézi erővel való kiásása, egyéb előkészületek elvégzése.

1996. év július 20-án, az ősi református énekkel „Te benned bíztunk eleitől fogva, Uram Téged tartottunk hajlékunknak ”éneklésével, a lelkipásztornő imádságával, Isten segítségét kérve, az egyház tagjai és más segítő személyek ötvenfőnyi csapata, el kezdte a nagy építkezést. 1997, október közepére befejeződött, így 26-án 15 órakor, Dr. Hegedűs Lóránt, a Duna-melléki Református Egyházkerület püspöke, felszentelte az új templomot és kulcsát, jelképesen átadta a gyülekezet lelkipásztornőjének. Az ünnepi szertartáson 33 lelkipásztor volt jelen, közöttük az evangélikus és a helybeli római katolikus lelkipásztor is, a Felvidékről és Erdélyből a Délvidékről elmenekült és Magyarországon lakó lelkipásztorok, a velük érkezett küldöttség tagjai, valamint számos egyházi és világi meghívott vendég. A község valamennyi társadalmi és hivatalos szervezeteinek vezetői, küldöttjei, a község lakosságának nagyszámú résztvevője. Az ünnepség végén, 300 személy közös vacsorán vett részt, az Erzsébet Vigadó nagytermében. Az ünnepség részletes leírása, valamint a templomépítés történetének részletes ismertetése, a hitelesített presbiteri jegyzőkönyvben van megörökítve. A volt imaház épülete eladásra került 1998 évben. A vételár összege, fedezte volna nagy részben az új parókia építési költségeit, amelyet a templom területéhez tartozó a gyülekezet tulajdonát képező területen kívántuk felépíteni. Az épület terveit bemutatta a vezetőség a helyi építő hatóság képviseletének, de bizonyos elemeit az épület tervnek, kifogásolta azzal az indoklással, hogy nem illik a környezetbe, ezzel rontaná a nagyközség centrumát képező más épületektől eltérő formájával. Ezért a presbitérium, elvetette az építés tervét, mert volt egy alkalmi vásárlásra lehetőség, a templommal szemben lévő Földműves Szövetkezet központi iroda épületének megvásárlására.
Mivel a nevezett eladóval sikerült megegyezni az épület vételárában, a presbitérium megvásárolta az épületet a hozzá tartozó területtel, azon álló melléképületek és az utcai oldalon bérleményként működő üzletekkel együtt. Az irodaházat átalakítva, lett kétszintes összkomfortos lelkészi lakás, 60 személyes nagyobb étkező terem, mellette egy ételmelegítő és tálaló helyiség, továbbá három vendégszoba bebútorozva, egy társalgó terem szintén bebútorozva, továbbá közös használatra a várható vendégek részére, fürdőszoba zuhanyozóval és fallal különválasztva férfi és női wc.

Új lelkipásztor választása - Rácz-Vekerdi János
Az 1995 évben megalakult Pesbiteri Szövetség 12 tagja, újabb 10 taggal gyarapodott erősítve az egyházmegyei és országos szervezetek működését. A Szövetség által szervezett presbiterek továbbképzését a megyei Szervezet látta el, melyen a bólyi alapszervezet tagjai közül is többen részt vettek.

2000. év június 2. napján megtartott konfimandusi meghalgatáson, a rendszerváltás óta, ezen az alkalmon volt a legtöbb konfirmálni szándékozó 14 gyermek és 3 felnőtt személy.

Ebben az esztendőben a januári imahét alkalmával, a római katolikus templomban megtartott ökomenikus istentisztelet után, a szokásokhoz híven, az egyházak lelkipásztorai és világi vezetői, ismét terített fehér asztal mellett vacsora közben és az utána történő beszélgetések során, a római katolikus vezetők javaslatára, egyesség született, a reformátusok vezetői között, a két temetőt elválasztó kerítések elbontásáról. Az elbontás kora tavasszal meg is történt. Könnyebben lehetett átjárni, egyik helyről a másikba, mivel a közel hatvanévi együtt élés során, több vegyes házasságban élő családnak vannak mind a két temetőben halottaik temetve. Utána a reformátusok készíttetek egy útépítő vállalkozóval, bituminból készült utat, a terep szint közötti különbséget, rézsű kialakítással lehetett az erózió és esztétikai szempontok céljából, valamint a gyalogos átjárást könnyebbé tenni. Egy vegyes házasságban élő férfi, felesége halála után, épített lépcsőt, hogy még könnyebb legyen az átjárás.

A lélekszám fogyása, az 1947. 09. 28 napján írt hivatalos jegyzőkönyvben a 243 személy számához viszonyítva, egyezik a 2001 évet záró jegyzőkönyvben nyilvántartott 243 személyek számával. (nem pontos adat, mert 1947 után, még érkeztek és távoztak református személyek Bólyról, a gyülekezet tagjai közül)

2002. 11. 10. A bólyi református gyülekezet meg alakulásának 55 éves évfordulója, a templom építésének és felszentelésének 5 éves évfordulója, a parókia és a gyülekezeti háznak a felszentelése ezen a napon közös ünnepléssel történt, több egyházi vezető, a gyülekezetben szolgáló előbbi lelkipásztorok, a negyedi gyülekezet lelkipásztora, több érdemes meghívott vendég és a gyülekezet jelenlévő tagjainak részvételével. Az ünnepség hálaadó istentisztelettel kezdődött. Az igehirdetést és a vendégek köszöntését, Boruss Mária lelkipásztor végezte. Emlékezzél meg az útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened. Így kezdte az ünnepi köszöntését a lelkipásztornő. Az ünnepség részletes programja, a presbiteri jegyzőkönyvben található

2003. A temető bejárati kapujától balra, téglakerítés épült, hasonlóan a római katolikus temető kerítésének kisebb változatában, a Bóly város ipari szakközépiskola, kőműves tanulóinak segítségével. A templom tornyában fából készítettek tartóemelvényt, a harang működtetésének automatikus szerkezet elhelyezésére, az asztalos ipart tanulók.

2004. 09. 12. Boruss Mária bejelenti önakaratából, a Bóly-Belvárdgyula-Babarc Társegyházközségek és szórványaikból való távozását. Indoklásként azt hozza a jelenlévők tudomására, hogy más gyülekezetben kíván szolgálni, ahol nincs olyan sok szórvány, mint az elhagyni készülő szolgálati helyén. Rövid elmélkedés, néhány feltett kérdés után a válasz Istennek legyen hála, a Bólyban töltött 10 évért. Ezzel átadta a szót Kosztolányi Dezső gondnoknak, hogy gondoskodjon a következő istentiszteleten igét hirdető lelkipásztorról, ameddig nem lesz választva új lelkipásztor

2004. 10. 19. Rendkívüli presbiteri gyűlés összehívása. A gyűlést Peterdi Dániel az. Egyházmegye esperese vezette. A gyűlésen jelen volt a gyülekezet gondnoka és 11 presbiter.

1. napirendi pont: Betegség miatt, lemondott tisztségéről Puskás Lászlóné pénztár gondnok helyett, a presbitérium Petrovics Károlynét bízza meg pénztár gondnoki tisztség betöltésével.
2. napirendi pont: Az elköszönt Boruss Mária lelkipásztornő az esperes úr jelenlétében, átadta a hivatalt Kosztolányi Dezső gondnoknak
3. napirendi pont Kosztolányi Dezső gondnok ismerteti az esperes úrral, a presbitérium állásfoglalását, a lelkészi állás betöltésével kapcsolatban. A presbitérium bizalmi támogatást nyújt Rácz-Vekerdi János lelkipásztornak a lelkipásztori szolgálat betöltésére. A jelenlévő 11 presbiter, együttes igen szavazatát Peterdi Dániel Egyházmegyei esperes elfogadta és javasolta Rácz-Vekerdi János megválasztását a Társegyházközségek és szórványaik lelkipásztorának.

Két jelentkező volt az állás betöltésére. A meghallgatások után, a gyülekezetek és szórványok közgyűlése, a presbitérium javaslatára Rácz-Vekerdi Jánost választotta meg közfelkiáltással (2004.11.07.) Bóly-Babarc-BelvárdgyulaTársegyházközségek és szórványaik lelkipásztorának. A fiatal családos lelkipásztor, szeretettel végzi szolgálatát, melyet a gyülekezet tagjai őt és feleségét, aki hitoktatói munkát végez, nagy tiszteletben és szeretetben részesítik. Mint gyermekes lelkész házaspár, maguk is szülők, szeretettel foglalkoznak az ifjabb gyermekek és ifjúság hitéletre nevelésével.

A templom építésének és felszentelésének 10 éves évfordulójának megünneplése:

2007. 10. 15. A templom építésének és felszentelésének 10 éves évfordulójának megünneplése. Az ünnepségre sok vendég lett meghívva, egyházi és polgári testületek vezetői, küldöttei, társadalmi szervezetek, Bóly város lakossága a városi televízión keresztül, akik részt kívánnak venni az ünnepségen és természetesen a Társegyházak és szórványaik tagjai, minden olyan személy, aki az építésben bármilyen támogatással segítették a templom építését, felekezeti, nemzetiségi, vagy más egyéb miatti különbség nélkül. Az ünnepség 10 órakor a templomban megtartott istentisztelettel, kezdődött, melyen az igét Boruss Mária a gyülekezet volt lelkipásztornője hirdette. Zenés énekes műsorral szolgált a gyülekezet ifjúsága a lelkipásztor feleségének vezetésével. Majd a városi vegyes énekkar szolgált az alkalomhoz illő énekszámokkal. A himnusz közös eléneklésével zárult az istentisztelet.

Majd a gyülekezet tiszteletbeli gondnoka köszöntötte a meghívott vendégeket, külön Boruss Máriát a gyülekezet volt lelkipásztornőjét, a negyedi lelkipásztort Nagy Zsolt urat és feleségét, a jelenlegi lelkipásztort és szeretett családját, valamint az összes meghívott és résztvevő személyt és a Társegyházközségekből és szórványaikból résztvevő, vagy betegség és egyéb ok miatt távolmaradó tagjait. Megköszönte mindazoknak a segítő munkáját, akiknek szívében a szeretet és jótettekre való cselekedet lakozik. Szeretettel gondol azokra az elhunyt segítőkre, akiket élőszóval köszönteni már nem lehet, csak szeretettel emlékezni rájuk. Szólt egy másik templom építésének és felszentelésének 10 éves évfordulójáról is,(negyedi) amely nem örömünnep volt, hanem szomorúság, keserűség, könnyhullatás és bánat, mert építőinek egy része, már tudta, hogy örökre el kell hagyni azt a templomot, amely a szülőföldet jelentette számukra. A mindenható Isten, nem feledkezett meg népéről, mert adott helyet, ahol új templom épülhetett. Igaz 50 esztendőnek kellett eltelni néha napfényes volt az égbolt, hol nehéz, sötét felhők takarták el melegítő sugarait, de a szívekben élt a reménység, hogy épül református templom, melyet a történelem vihara sodorta idegenből ide 60 évvel ezelőtt a Kárpát medence különböző tájairól azokat, akik felépítik saját közös templomukat. Említett a beszédében egy szót, melyet államférfiak, politikusok nehezen, vagy soha ki nem mondanak, melyet már itt Bóly városban is ki kellett volna régebben valakinek mondani. Itt ezen az ünnepen hangzott el Isten színe és az ünneplő közönség előtt a szó. „Megkövetem” azt a családot és utódait, melynek az akkori törvény miatt kellett elhagyni családi otthonukat, hogy a református gyülekezetnek legyen helye, ahol istentiszteleteiket megtarthassák. Valamint azokat a volt Németbóly lakósait és utódaikat, akiknek saját maguk terheire, még az ide telepített családokkal is külön teherhordozása jutott osztályrészül. A Mindenható Isten legyen örök őrizője, vigyázója valamennyi templomnak és gyülekezeteinek, legyen tornyaiknak csúcsán csillag, kereszt, vagy egyéb egyházi szimbólum, soha el ne hagyja, soha el ne veszejtse, tartsa meg szeretetében és kegyelmében, az idők végezetéig.

Majd a gyülekezet gondnoka köszöntötte Boruss Máriát, az előző lelkipásztornőt, akinek elévülhetetlen érdeme a templomfelépítése. Köszöntötte a negyedi testvér gyülekezet lelkipásztorát Nagy Zsolt urat és feleségét, valamennyi meghívott vendéget, az ünnepségen résztvevő közönséget. Röviden említve a templom építésével kapcsolatos eseményeket, az építés megindulásához szükséges intézkedések sokaságát, mert többször akadt kisebb, nagyobb akadály, melyek gyors megoldása szükséges volt az építés zavartalan, folyamatos végzéséhez. Ennek érdekében, mint a hadseregekben is, szükség volt a vezérkar létrehozás, amely irányította, szervezte a munkálatokat, megszerezte a szükséges anyagokat, hozzáértő és a szakmunkában jól begyakorolt embereket, azokat kiszolgáló elégséges segéderőt, vagy hiányzó eszközöket. A vezérkar tagjai szétosztották a végzendő feladatokat. Az egyik (lelkipásztornő) irányította az elvégzendő munkát, figyelte a munkálatok szakszerű elvégzését és a tervezett munkához szükséges bedolgozott anyagok mennyiségét. A másik (gondnok) feljegyezte a munkában résztvevő személyek neveit, a végzett munkának óraszámát, a következő nap munkáihoz szükséges segéd munkaerőt szervezte és fizikai munkával ott segített, ahol hiányzott a létszám. A harmadik (a pénztár gondnok) a pénzügyeket intézte, naponta kifizette a készpénzzel vásárolt anyagokat, a takarékszövetkezetben nyitott számlát is naponként megtekintette, hogy van e megfelelő összeg, érkezette újabb befizetés a számlára és pontos nyilvántartást vezetett az adományozó személyekről, vagy intézményektől. Jó vezérkar, sok szak és segéd munkaerő, a soha nem tapasztalt összefogás, a sok jóakaratú ismert, alig ismert, vagy nem is ismert emberek anyagi, pénzbeli és fizikai erejükkel, vagy eszközök kölcsönzésével, 15 hónapon keresztül folyamatos munkával épült fel a templom. Majd meg köszönte a segítők munkáját, átadva a szót Nagy Zsolt lelkipásztor úrnak, aki rövid, de szép gondolatot fogalmazott meg a 60 évvel ezelőtti szomorú eseményről, amely hatalmas űrt hagyott a negyedi gyülekezetben, az áttelepített családok helyén. A vissza maradt maroknyi református gyülekezet sorsa sem volt rózsás, mert a módosabb családok lettek áttelepítve Magyarországra. Az otthon maradt szegényebb sorsú családok, a gyülekezet támogatására meghatározott fenntartási járulékot, nehezen tudták fizetni. A templomba csak néhány idősebb személy járt rendszeresen. A fiatalok néha, a nagyobb egyházi ünnepek alkalmával. A rendszerváltás után kissé javult a helyzet, meg indulhatott a hitoktatás, évente van több, kevesebb, konfirmáló fiatal, keresztelés, házasságkötés, de több a temetés, fogyóban a gyülekezeti tagok száma. Az Európai Unióba belépés, megkönnyítette a két csonka gyülekezet jelképes visszarendezését, betöltve az űrt, a testvér gyülekezeti gyakori látogatásokkal, mert Magyarországon és más országokban is vannak testvér gyülekezeti kapcsolatok. Befejezésképpen arra buzdította a bólyi gyülekezetet, ahogy kőből, téglából, fából felépítette ezt a szép templomot, most építse fel az igazi lelki templomát is. És az a templom is kőre és ne homokra épüljön, akkor nem lehet soha többé embereknek, gyülekezeteket darabokra tépni.

Ezután a Presbiteri Szövetség megyei szervezetének elnöke, rövid beszédében szólott, a bólyi alapszervezet aktív tevékenységéről, a megyei és kerületi, valamint az országos konferenciákon is jelenlévő küldött részvételével.

Majd Boruss Mária beszélt a templom építésében tapasztalt élményeiről, hogy milyen nagy öröm volt, látni a nagy akaratot, amellyel a gyülekezet apraja, nagyja, férfiak és nők, még a néhány nyolcvan évnél idősebb és néhány évvel fiatalabb idős korúak és fiatal gyermekek is erejük feletti munkákat végeztek. Öröm volt tapasztalni, hogy nem református vallású személyek, főleg római katolikusok is nagy számmal vettek részt az építésben. Azon a napon, mikor a falak építése történt, 150 személy végezte a munkát Reggel, délben, este, közös étkezés volt tartva, a készülő templommal szemben lakó presbiter testvérünk udvarán, fehér abrosszal takart asztalsorokon, roskadásig megrakott ételekkel, italokkal, édes és sós süteményekkel. Nőtestvéreink szorgos munkájának bizonysága, hogy ilyen sok ember számára, saját maguk főzték és sütötték a sok ételt. A kora délutáni órában, a falnak arra a sarkára, amely elsőnek érte el a kívánt magasságot, az ilyen alkalommal szokásos zöld ág helyett, a nemzeti zászlót tűzte fel a gyülekezet lelkipásztornője és felharsogott az építők ajkán a „Magyar Imádság, Isten Áld meg a Magyart”. Az utcán járó emberek, csodát láthattak, mert nem minden nemzedéknek van templom építését látni. Rövid pihenő után, folytatódott a falak rakása. Mire a nap nyugodni készült, a fő falak készen álltak. Hasonló látvány volt a felépült templom tornyára felrakott, fényesen csillogó vörösrézből készült csillag, a reformátusok szimbóluma. A gyorsan összehívott gyülekezeti tagok, örömkönnyek között nézték és énekelték.„Adjatok hálát az Istennek”, az éneklés addig tartott, ameddig a csillag fel nem lett erősítve a torony csúcsára. Azóta minden nap, imába foglalja a gyülekezetet, a templomot és annak tornyát, különösen nagy vihar alkalmával, aggódással, hogy a vihar le ne tépje, le ne döntse a templom tornyát, meg ne rongálja az épületet. További sikert kíván és az Istentől áldás a gyülekezet munkájára.
Befejezésül a gyülekezet lelkipásztora, Rácz-Vekerdi János, szeretettel meghívott minden résztvevőt, az Erzsébet Vigadó nagy termében tartandó közös ebédre és megköszönte a jelenlévőknek, hogy megtisztelték a gyülekezetet, jelenlétükkel.

Az oldalakon írott szöveget a presbitériumi jegyzőkönyvekből gyűjtötte és saját emlékeivel kiegészítve szerkesztette a gyülekezet tiszteletbeli gondnoka: Pintér Kálmán.